tiszt a nadrágjának övéhez erősítette a fénylő szálat, gyorsan tisztelgett, biccentett és nekiiramodott.
Allegra várt, éberen figyelte a lépcső tetejét, ahol az első tisztnek fel kellett bukkannia. A király folytatta a-- nem. Nem! Az éneklés abbamaradt. A király megfordult és elindult felfelé a lépcsőn. Allegra kiáltani akart, tenni valamit, hogy megállítsa az első tisztet, nehogy fejjel rohanjon a veszély kellős közepébe. A király már majdnem felért a lépcső tetejére, amikor az első tiszt kirobbant az átjárón. Csúszva megtorpant, sarkon fordult és futott, mögötte a király követte aggasztó sebességgel.
Egy nyirkos átjáróból Allegra meghallotta az első tiszt sikolyát. A szál Allegra kezében megfeszült és megremegett. Úgy érződött, mintha a kőpadlóra hullt volna. Allegra futott, követte a zsineget, amikor elérte a végét... az elszakíthatatlan szál erőtlenül, rojtosan lifegett a kezében. A földre hajította és csak futott, futott és futott.