Allegra és a felderítőcsapata óvatosan fentről, magasan az erdő egy fájának ágáról tekintettek le a a zizegő levelek mennyezetén át. Pár lábnyira tőlük a napfény fényesen csillant meg a jeges völgy jégfalain, amiben az erdő nőtt. Valóban furcsa látvány volt, ily bujaság a dermesztő jégképződmények mellett.
Allegra habozás nélkül előrevetette magát, átszelve a magas ágak közötti levegőt. Az első tisztet a zöld gleccser amazon törzse fogta el. Az ő élete forgott kockán. -Sietnünk kell! A csapata követte őt, halkan suhanva, akár egy szellő az aljnövényzetben.
Allegra a tisztáson ért földet és azt kiáltotta: -Megállni!! Megpillantotta az amazon királynőt a piedesztálján, ahogyan a karért nyúlt, amely az első tisztet a medencébe ejtené. Azt kiáltotta: -Ne!!! - és szablyájával az amazon kinyúló karja felé csapott, de elkésett. Az első tiszt sikítva zuhant a vízfelszín felé, belecsobbant, majd minden kísértetiesen elcsendesült. Allegra megfagyva a félelemtől és bűntudattól megdermedve nézte végig. Csak egy pillanatot késett.